Kislányom mosollyal az arcán jött ki a szobájából. Már épp beakartam menni, mert túl nagy volt a csend, és hát ilyenkor nem lehet tudni milyen rosszaság születik. De a lányom arcán most valami szépség ragyogott, így el is felejtettem ezt a gondolatomat, hogy benézzek a szobájába. Épp kérdeztem volna, hogy mitől ilyen boldog, mire egy másodperccel megelőzve nekikezdett.

– Anya, én olyan jól érzem magam. Egy angyallal beszélgettem. Aki nagy volt és kedves és fénylő és barátságos. Azt mondta mindig segít, ha szükségem van rá. Tetszett nekem. Sosem szeretném elfelejteni. Olyan jó lenne, ha mindig láthatnám. De az nehéz. – mondta. Én csak álltam ott némán. Most erre mit is mondhatnék. Hát angyalok a mesében vannak. Én sosem láttam egyet sem. De hát nem akartam lerombolni az álomképeit. Így megöleltem és ráhagytam a dolgot.

Persze nem hagyott a gondolat. Vajon tényleg angyalt látott? Valóban léteznek, csak kevesünknek adatik meg, hogy láthassa? Vagy csak túl racionálisan akarjuk őket látni, talán túl kézzelfoghatóan akarjuk tapasztalni őket? Lehet.

Az angyalok és más égi segítők köztünk vannak itt a földön, emberek formájában és finomenergia lényekként a láthatatlanságba burkolózva. Biztos tapasztaltál már olyat, hogy valami véletlenszerűen megtörtént veled. Vagy pont akkor kaptál valamit, amire nagy szükséged volt. Pont akkor jött az utadba az a lehetőség, amit szerettél volna már rég és épp lett is időd rá. Vagy meglepő melegség érzeted támadt és beugrott az az elfelejtett gondolatod, amit nem jutott az eszedbe, akárhogyis törted rajta a fejed. Vagy kicsit káprázott a szemed és utána azonnal megtaláltad a kulcsodat, amit kerestél. Ez mind égi segítség, mi más? Nem rajtad múló esemény. Nem is racionális. De hát az életben nem is minden az. Ahogy az időjárást, úgy sok mást sem te irányítasz. Persze van, amit igyekszel, több kevesebb sikerrel.

Szóval miért is ne láthatta volna gyermeked azt az angyalt? Mert nem kézzel fogható? A csodák sosem azok. Márpedig csodák léteznek. A mindennapjaidban is ott vannak. Meglátod őket? Talán be van csukva szemed. Nyisd ki! Egyszerűen csak engedd el a kontrollt. A túlzott kontroll és határok, feszes monoton életet alkotnak, amibe nem fér bele parányi varázslat, sem a csodás pillanatok. Inkább figyelj oda gyermekedre, és engedd meg magadnak, hogy magával ragadjon az ő csodálatos világa. Talán te is megtapasztalhatod, amit ő lát és érzékel a világból.