Azt hiszem rémlik valami, nagyon régről, gyermekkoromból, de csak úgy halványan dereng. Talán nem is történt meg, csak hát akkor hogyan merül fel bennem? Emlékszem, hogy volt egy jelenség, akivel bármikor és bárhol tudtam beszélgetni. Csodás érzés volt és valahogy mindig megnyugodtam a jelenlétében. Zűrös gyerek voltam, lázadó szellem. De amikor ő megjelent, – talán hívtam, – nem is tudom, akkor jól éreztem magam. Talán egy angyal volt.

A halvány derengése, fénye és szeretete ezt sugallta számomra.

Most hogy a lányom is erről beszélt, azonnal feljött bennem ez az emlék. Igen azt hiszem emlék ez. És milyen érdekes, hogy eltűnt az életemből ez a „dolog”. Nem is hiszek az angyalokban. Sem a szellemekben. Erre tessék. Mintha nekem is lett volna közöm hozzá, mint most a lányomnak.

A gyermeki tapasztalatok nagy része eltűnik, pontosabban beintegrálódik a személyiségbe és az emlékképek sokasága a régit mélyen elraktározva az újaknak ad helyet. Amit nem használunk, nem éltetjük, az egy hátsó polcra kerül. Pont ezért van, hogy amíg nem kezdődik el az iskola, a materiális világ megismerése, addig a gyermekek kommunikálnak, benne élnek a dimenzionális világ érzékelésében. Mert nekik az a természetes. Aztán az iskolában nagyon sok új és számukra érdekes dolgot tanulnak meg a környezetükről, és így szép lassan az angyali világ feledésbe merül. Sajnos.

Nem kéne, hogy így legyen, hiszen gondolj csak bele, milyen jó lenne a tudat, hogy sosem vagy egyedül, hogy mindig van segítség, hogy mindig tudsz kihez szólni, hogy a legnehezebb pillanatokat is túl lehet élni, mert bármikor amikor szükséged van rá, kapsz néhány megerősítő, lelkesítő szót, szeretetet, figyelmet, támogatást.

Ez a világ létezik, ez a láthatatlan valóság mindig itt van, körülötted, csak épp nem veszel róla tudomást, mert elfelejtetted.

Most a gyermeked újra felhozta benned, így lehetőséged van újra felfedezni, miközben gyermekednek megmutathatod, hogyan lehet e két világot összehangolni, hiszen ennél csodálatosabb dolog nem sok van, hogy megvan a bizonyosságod, hogy bármi történjék is, te képes vagy megélni azt és tovább menni az utadon, mert tudod, mindig van segítséged! Mindig!