Érdekes lehet úgy élni, hogy az ember többet lát, mint amennyit úgy általában. Érdekes élmény lehet ez. A kisfiamon sokszor látom, hogy többet tapasztal, mint amennyit én érzékelek a világból. És ő teljesen a mindennapjai részeként cselekszik, mosolyog fel az égre vagy vág egy képet egy felnőttre és halad is tovább. Neki egy természetes. Nekem először fura volt, most már tudom mi rejlik mögötte. Elfogadtam, majd érdekes lett számomra, kíváncsivá tett, vajon milyen az ő valósága.
Amikor egy gyermek úgy tesz, mintha lovagolna, és közben vágtat a két lábán eljátszva, hogy lovon ül, hát ő éppen tényleg lovagol. Elképzeli a lovat, a helyet is akár és az élményt is megteremti magának. Jó érzi magát, mert ő lovagol. Ez a képzeletvilága.
Amikor azt mondja volt két szellem a suliban és nézték ahogy tanul, az már lehet nem a képzelet. Az lehet valóság, az ő valósága. Ha belekérdezel, hallhatod a történetében, hogy a leírás nem lesz fantáziaszerű, bár sokszor képesek mellé szőni egy kis mesét. De ezt lehet hallani a hangjukban. A legtöbbször inkább csak azért lesz meseszerű a története, mert úgy tudja a legjobban szavakba önteni, hogy mit tapasztalt. Képekben mesél, kicsit szimbolikusan. Neked pedig olykor dekódolnod kell. Lefordítanod a saját nyelvedre a hallottakat, hogy megérthesd mi van benne, mit is látott valójában.
Mindenesetre az ő világuk még nagyon érdekes. Színes és élményekkel teli. A gyerekek által te is megnyílhatsz, kinyílhatsz az láthatatlan világ érzékelésére. Nincs rá szükséged, nem akarsz szellemeket látni, megértem. De nem sok mindenki lát, vannak más érzékelések, amik messze nem olyan rémisztőek. Csak fel kell fedezni, megismerni és használni. Neked is megvan a tisztán érzékelésed! Biztos vagyok benne!
Ha tudod mi van gyermekedben, és ismered is az ő világát, bármikor ha szüksége van rá, tudsz neki segíteni. Ez a tudat nyugodttá tehet téged. Hogy tudhatod mi történik vele, mi történik benne.
Legutóbbi hozzászólások