Már többször észre vettem, hogy amikor játszik vagy épp rajzol, akkor egyszer csak elkezd mosolyogni és fel – feltekint, mintha lenne ott valaki. A múltkor pedig beszélt is. Kicsit lefagytam, mert ilyen kisgyerekként még csak nem beszél magában a gyermek, de nagyon úgy tűnt. Az arca azonban másról árulkodott. Úgy beszélt, mintha lett volna kihez szólni, akinek nagyon örült, mert mosolygott és bólogatott és még egyszer fel is kacagott.
A mondatai között volt szünet és ugyan nem hallottam rendesen, de egy párbeszéd egyik felét véltem hallani.
Lehet elsőre furának tűnik vagy rémisztőnek, amikor a gyermek „valakivel” társalog. De ha úgy érzi nem látják és „vendéget” kap, akkor önkéntelenül is csevejbe kezd. Ha odamész, már nem biztos, hogy folytatja, így azt gondolhatott csak játszott és mivel megzavartad, abba is hagyta. Előfordulhat az is, hogy nem érdekli gyermekedet, hogy te megjelentél és simán folytatja a társalgást, majd el is mondja neked kivel beszélgetett. Te pedig ráhagyod, és ő érzi, hogy nem vetted komolyan. Vagy kíváncsiskodsz és mesélteted, ő pedig szívesen mondja. Persze belesző néhány saját képet is, mert mégiscsak gyermek és a fantáziavilág a része. Te pedig a hihetetlen storyknál gondolod azt, hogy na jó, nem is olyan izgi a dolog. Ilyen esetekben a gyermek nagyon hamar rájön arra, hogy süket fülekre talált és legközelebb már nem fog beszélni.
Tudom, hogy lehet elhinni, ha épp Hófehérke jött hozzá és vele beszélgetett. A törpék nem jöttek, kérdezheted? De ha te is mesélnél egy élményedről és a hallgató fél, elpoénkodná, lehet te is mérges lennél és eldöntenéd, hogy soha többet el nem mondod neki a storydat, hiszen minek. Nem vesz komolyan. Hát valahogyan a gyermek is így érezheti magát. Főként, hogy ő tudja ki volt a beszélgető partnere és azt is, hogy ott volt, mert látta és hallotta. Attól hogy te ezt nem tapasztaltad, attól még gyermeked valóságában igenis létezett.
Szerintem, ha ilyen vagy hasonló helyzetet tapasztalsz, és a gyermek el is mesélni, mi történt, kivel beszélt, te hallgasd meg és ne azt elemezd ki hogy hihető e a story vagy sem, inkább arról érdeklődj, hogy nézett ki az a személy, milyen hangja volt, hogy hallotta és hasonlók. Máris érzékelni fogod, hogy valós történetet mondott gyermeked vagy a fantáziavilága indult neki. De ami fontos, hogy mindig úgy reagálj a hallottakra, hogy ne vedd el a kedvét attól, hogy megossza veled az élményeit.
Legutóbbi hozzászólások